A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Az iparban helyezkedett el szerkesztőmérnökként (MÁV gépgyár, majd Ganz-gyár). Az egyetemen 1879–80-ban a műszaki mechanika tanszéken tanársegéd volt, majd 1899-től haláláig a vízgépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának professzora.

Munkássága szorosan összekapcsolódott Csonka Jánossal, akivel együtt 1890-re kifejlesztették az úgynevezett Bánki-Csonka motort, amely a Ganz-gyár nemzetközileg is versenyképes terméke volt. 1893. február 11-én Csonka Jánossal együtt szabadalmaztatta a fúvókás benzinkarburátort, amit porlasztó néven is szokás emlegetni. Találmányukkal megelőzték a külföldön általánosan úttörőnek tartott Wilhelm Maybachot. 1894-ben szabadalmaztatta az első nagynyomású robbanómotort, a saját korában méltán világhírű Bánki-motort, amelynél a robbanókeveréket a hengerbe porlasztott vízzel hűtötte le, s ezzel a motor hatásfokát korábban nem remélt mértékben sikerült fokoznia. (Mind a kompresszió-növelés, mind a vízbefecskendezés elsőként Bánki által tisztázott elvét később is alkalmazták, bár a Bánki-motor elterjedését a néhány évvel később megjelent Diesel-motor megakadályozta.) Az általa 1917-ben feltalált Bánki-turbina új utakat nyitott a törpe vízierőművek fejlesztésében. 1918-ban nagyszabású tervet dolgozott ki a Vaskapu vízi energiájának hasznosítására.

A Pallas Nagy Lexikona szerzőinek egyike volt 1893-tól. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt 1911-től.

A vízturbináért Bánki Donát halála után (1926) megkapta az MTA nagyjutalmát.

Kapcsolódó témák:

Híres magyar feltalálók

Híres magyar fizikusok

Híres magyar mérnökök

Forrás: Wikipédia - Bánki Donát

A cikk tartalma felhasználható a GFDL feltételei szerint.