Falak vízesedés elleni szigetelése

A régebbi épületek esetében szinte biztosra vehető, hogy az eredeti vízszigetelő anyagok mára elrohadtak vagy elszakadtak. Így a talajvíz előtt a kapilláris rendszeren keresztül megnyílik az út a felsőbb régiókba, azaz a falazat magasabb szintjei felé. Az eredmény, foltos, málladozó vakolat, és egészségre káros lakókörnyezet.

Gyakori penészesedés
Sokan tudják, hogy a nedves, átázott falszerkezet és vakolat leggyakrabban penészesedéshez vezet. A házban megnövekszik a páratartalom, nehezebb lesz a levegő, ami amellett, hogy kellemetlen klímaérzetet okoz, veszélyes az egészségre. A kényelmetlenségeken túl a fal vizesedése hosszú távon életveszélyes is lehet, mert az anyag belső nedvességtartalma télen megfagy, a jég pedig, a térfogat növekedés miatt szétmállasztja a falazó anyagot, ezzel veszélyeztetve az egész épület statikai egyensúlyát, és a lakók biztonságát.
Korábban a vizesedés problémáját úgy próbálták orvosolni, hogy különböző technológiákkal a falba akarták zárni a nedvességet, ehhez egyre stabilabb, tömörebb anyagokat használtak. Az elsődleges cél ugyanis csak az volt, hogy a nedvesség ne okozzon esztétikai problémákat a homlokzaton. Ezzel szemben azonban a korszerű megoldás az, ha hagyjuk szellőzni, „lélegezni” a falat. Olyan szerkezetű rendszert kell alkalmazni, amelyen keresztül a nedvesség könnyedén a környezetbe párologhat. Mielőtt azonban a vakolatot felvinnénk, mindenképpen ki kell szárítani a falat.

A kiszárítás módszere többféle lehet. Hogy éppen a falinjektálás, az elektrokinetikus falszárítás, a sókezelés, a sólekötés, vagy az acéllemez bepréselésének módszere a célravezető, függ az adott helyzettől.

Természetesen elsősorban a nedvesség utánpótlását kell megszüntetni, amennyire ez lehetséges. Ehhez a leghatékonyabb módszer az utólagos vízszigetelés, de ha ez nem megoldható, akkor körül kell ásni a házat, és kavicságy készítésével elvágni a víz útját. Az előkészítés fontos fázisa még a nedves fugák kikaparása is.

Gondos előkészítés
Csak a gondos előkészítés, és a vakolórendszerhez tartozó előfröcskölő réteg felhordása után kerülhet fel az egy vagy két rétegű alapvakolat a felújítandó felületre. Egyes gyártók kínálatában megtalálhatók komplett felújító rendszerek, melyek kiváló páraáteresztő és sólekötő képességük révén megakadályozzák a sók lerakódását a homlokzati felületen és a falat folyamatosan hagyják száradni.
A felújító rendszer akkor tud hatékonyan működni, ha porózus szerkezetű, így labirintusaiban a kiáramló pára, a zegzugos rendszerben utat keresve maga mögött hagyja az ásványi anyag tartalmát. Miközben a víz távozik, a sók a vakolat belsejében raktározódnak. Nincs tehát több salétromos fal, és a ház esztétikáját rontó, úgynevezett „sókivirágzás”. Csekélyebb mértékű sóterheltség esetén érdemes a felújító rendszerek könnyebb változatát alkalmazni, ha salétromosabb a fal, akkor viszont a nehezebbet.
S ha sikerült megóvni az épület állagát a felújító vakolatrendszerrel, akkor még hátra van a színező vakolat. Szakemberek a szilikát-színező vakolatokat ajánlják a problémás falakhoz, ezek rendelkeznek ugyanis a legjobb páraáteresztő képességgel, ráadásul többszáz féle árnyalatban tudják kikeverni.

Utólagos szigetelési eljárások

Alkalmazott technológiák és anyagok
Az utólagos szigetelés során végzett tevékenység nagy körültekintést, figyelmet kíván, és a végrehajtó dolgozók teljes körű felelősséggel tartoznak mind az elvégzett munka minősége, mind az anyagráfordítás mennyisége szempontjából. A munka minőségi színvonalának emelése érdekében minden fizikai dolgozónak továbbképzésen kell elsajátítani a szigetelési, technológiai, anyagismereti és járulékos munkák alapvető ismereteit - mind elméleti, mind gyakorlati formában.

Krómacéllemez (vagy horganyzott lemez) besajtolásos szigetelés
Kizárólag olyan falazatokban használható, ahol a fal teljes keresztmetszetében átmenő fuga van, amelynek tágassága minimum 1-1,5 cm. A fal lehet tégla, kő, szabályosan falazott terméskő falazat, de minden esetben átmenő fugára van szükség! Igen költséges, de hatékony eljárás, mert hatásfoka 100%.
Anyaga: méretre vágott rozsdamentes vagy horganyzott acéllemez, melynek élettartama 50-100 év.
A fugákba sajtoljuk egy erre a feladatra készült célgép segítségével, mely sűrített levegővel működik.
A lemezek szélessége 31 cm, hullámosítása révén nagy merevségű. Átfedéssel építjük be, ezáltal a kapilláris felszivárgás útját elzárjuk, a fémlemez feletti faltömeg teljes mértékben kiszárad.
A célgép úgy nyert kialakítást, hogy a falhoz kihorgonyozva egy hidraulikán keresztül önmagát a fal felé húzza, ezáltal a fémlemez behatolását megkönnyíti.

Nyomás alatti falinjektálás
Készülhet kapilláris nedvességfelszívódás ellen és talajvíznyomás ellen is, az anyag megválasztásától függően. Az eljárás lényege: egy erre a célra kifejlesztett, sűrített levegővel működő injektáló gép segítségével nyomás alatt juttatjuk be a hatóanyagot a falszerkezetbe.
A hatóanyagok működési mechanizmusa más és más.
Az anyagok megválasztása a szigetelendő falazat szerkezetétől, anyagától és a nedvesség- vagy talajvízviszonyoktól függ.

Elektrokinetikus falszárítás
A falban lévő oldott sókat vezető közegként felhasználva, a vízrészecskék töltését megváltoztatva azok áramlási irányát lefelé módosítja.
Elemei: vezérlő egység, hálóelektróda, kontaktvezeték, grafit elektródák.
Minden esetben vízzáró bevonatot kell képezni a falon, és a járulékos munkákat is el kell végezni.
Többnyire olyan falakon alkalmazzuk, ahol a falvastagság nagy (80-200 cm-ig) és a fal túloldalán nem lehet a fal külső síkját megközelíteni (például a szomszédos épület, közművek vagy nagy mélység miatt).

Sókezelés, sólekötés
A páravándorlás során lerakódó sók sokfélék lehetnek (nitrátok, kloridok, szulfátok), amelyek ellen védekeznünk kell. A védekezés történhet sóközömbösítő folyadékokkal és sólekötő anyagokkal.
Általában eddig elégséges volt a sólekötő anyagok alkalmazása, melyek elég széles palettán állnak rendelkezésünkre, de a hosszú évek tapasztalata alapján a leggazdaságosabb és legbiztonságosabb a sólekötő gázok használata.
Az anyag működési elve abban áll, hogy nagy halmaztérfogata miatt egységnyi felületre kis vastagságban (5-10 mm) is nagy mennyiségű porózus anyag jut, amelynek hézagaiban a lerakódó sókristályok kényelmesen elhelyezkedhetnek, ezáltal biztosítva a vakolat sómentességét. (Az anyag felhasználását mindig felelős tervező írja elő.)

A felhasználás leírása

• A sólekötés készülhet vízzáró felületen vagy megfelelően előkészített falon is.
• A terméket zsákokban szállítják, por alakban, csak vizet kell adagolnunk hozzá.
• A keveréket keverőszárral vagy keverőgéppel kell homogenizálni az előírt vízmennyiség hozzáadása mellett.
• A felhordás minden esetben előnedvesített felületre történhet.
• Az anyagot nagyüzemi méretekben kőporszóróval, kisebb felületeken kőműves serpenyővel kell felhordani.
• Nagyon lényeges, hogy a felületen homogén, összefüggő réteget alkosson.
• A felhordás után vízpermettel utókezelni szükséges!

A következő esettanulmány egy 2005 körül átadott, 12 lakásos fővárosi társasház penészkárosodásait mutatja be, amelyek keletkezésében valamennyi közreműködő (tervező, kivitelező, műszaki vezető és ellenőr) elmarasztalható.

Ma már minden építésznek tudnia kellene, hogy a megváltozott igények és építési szokások miatt a szerkezeti kap-csolatok gondos tervezése és kialakítása elengedhetetlen. A jó hőszigetelő képességű épülethatároló szerkezetek beépítésével a hőhidak hőveszteség növelő hatása is megnő, és ezzel együtt jár a hőhidas szerkezetszakaszok „hidegebb” belső felületi hőmérséklete, az időszakos belső felületi páralecsapódás, a kapilláris kondenzáció és a penészképződés veszélye.

Az épület és a tervek
Az esettanulmány egy alig két éve átadott, 12 lakásos zuglói társasház penészkárosodásait mutatja be, amelyek keletkezésében valamennyi közreműködő (tervező, kivitelező, műszaki vezető és ellenőr) elmarasztalható.
Az épület négy lakószintes, alápincézett, monolit vasbeton vázas, a vázkitöltő külső falak vakolt POROTHERM 30 N+F falazatok. A lakásokat az alsó szinteken erkélyekkel, a legfelső szinten tetőteraszokkal alakították ki. A vasbeton erkélylemezek hőszige-teletlenek, akárcsak a teraszfödémek homlokzatsíkból kinyúló szegélylemezei és a III. emeleti teraszok feletti, kétirányban kinyúló előtetők. Utóbbiakat a sarokablakok nyílászáróinak csatlakozásánál acél sarokpillérek támasztják alá (1. kép). Az ablakok és erkélyajtók 10 lakás esetében „közepes” (2,8 W/m2K hőátbocsátási tényezőjű), 2 lakásnál pedig fokozott hőszigetelő képességű (1,1 W/m2K hőátbocsátási tényezőjű), üvegezéssel ellátott műanyag szerkezetek. Találják ki, kiké az a két lakás…
Az ilyen szerkezetkialakítások eleve magukban hordozzák azt a veszélyt, hogy a „pozitív” falsarkoknál, a vasbeton sarokpillérek és a homlokzatsíkból kinyúló, hőszigeteletlen vasbeton lemezszerkezetek sávjaiban időszakosan igen alacsony belső felületi hőmérséklet alakuljon ki. Ezt csak igen gondos tervezéssel és kivitelezéssel (például a „hűtőbordák”-ként működő vasbeton szerkezetek körülszigetelésével vagy „hőhíd-megszakításos” kialakításával, a vasbeton pillérek hatékony hőszigetelésével) és a belső légállapotjellemzők kordában tartásával lehet elkerülni.
Ezzel szemben a kivitelezés csupán egy olyan engedélyezési terv alapján folyt, ami – csak példaként – még az OTÉK szerint előírt kétirányú metszetrajzokat és a hőtechnikai ellenőrző számításokat sem tartalmazta és egyébként sem adott megfelelő támpontokat az épületszerkezetek hőszigetelésére vonatkozóan. Márpedig a penészkárok elkerüléséhez egy ilyen épületnél (is) részletes kiviteli terv, minden eltérő szerkezeti csomópont átgondolt kidolgozása és természetesen ugyanilyen gondos kivitelezés szükséges. A kiviteli tervek elhagyása egy közel 200 millió forintért értékesített épületnél meglehetősen kockázatos „spórolási” megoldás…

A penészkárok keletkezési okai
A penészkárok keletkezési okainak vizsgálatakor el lehetett vetni azokat a tényezőket – túlzottan magas páratartalom, nem rendeltetésszerű használat, a „friss” épülethatároló szerkezetek magas nedvességtartalma, alacsony helyiséghőmérsékletek – amelyek az adott épületnél, illetve lakásoknál egyértelműen nem álltak fenn. Marad tehát a hőhidas szerkezetkialakítás (mint közvetlen tényező), a szabályozatlan lakásszellőzés (mint meghatározó közvetett tényező) és a műanyag alapú festés (mint a penészkárok keletkezését elősegítő közvetett tényező) hatása.
Az épülethatároló szerkezetek csatlakozásánál kialakuló hőhidak többdimenziós hőáramsűrűsödést eredményeznek attól függően, hogy csak a szerkezet síkváltásáról („geometriai hőhíd”), a szerkezetbe beépített, jelentősen eltérő hőszigetelő tulajdonságú anyagokból készített szerkezetrészek („anyagváltási hőhíd”, esetünkben a jó hőszigetelő képességű falazatba beépített, alulhő-szigetelt vasbeton pillérek), a hőszigetelt szerkezetekből kinyúló szerkezetrészek („hűtőborda hatás” – a vizsgált esetben az attika-falak, hőszigeteletlen vasbeton erkélylemezek és terasszegélyek). A hőhídhatást növeli, ha az érintett helyeken nyílászáró szerkezetet is beépítenek.
A hőhidak szakaszán a szerkezet belső felületi hőmérséklete időszakosan az ún. harmatponti hőmérséklet alá süllyedhet, ami páralecsapódást, majd az úgynevezett kapilláris kondenzációt eredményezi. A felületeken, illetve a kapillárisokban kialakuló, 75 %-osnál magasabb relatív páratartalom a penészgombák megtelepedésének legfőbb oka!

A másik alapvető probléma a lakások, illetve a helyiségek kiegyenlített, szabályozott szellőztetésének megoldatlansága, amit súlyosbít az igen jó légzárású műanyag ablakok és erkélyajtók beépítése. Ennek megfelelően a friss levegő bevezetése, és a romlott levegő elvezetése megoldatlan. Ez a hatás különösen a „pozitív” falsarkoknál kedvezőtlen, mivel itt a megfelelő mértékű légáramlás illetve légcsere gátolt, vagyis a levegőben lévő pára feldúsulása bekövetkezhet, és az amúgy is hidegebb felületeken – pl. az ablakok és erkélyajtók gyenge hőszigetelő képességű üvegezésén és a hőhidak szakaszán – a pára kicsapódik.
Téli délelőttökön az ablakokat párafüggőny lepi el, a lecsapódó pára csendesen folydogál a parkettára. Az építész pedig azt írja a műszaki leírásban, hogy a helyiségek szellőztetése az ablakok nyitásával történik…

A penészkárok keletkezési helyei
A következő táblázatban bemutatom a penészkárok keletkezésében meghatározó jelentőségű hőhídhatásokat, illetve azok előfordulását két lakás négy legnagyobb mértékű károsodási helyein (a két lakásban összesen nyolc helyen keletkezett penészkár). A táblázatból kiolvasható, hogy a 2., 3., 4. és 5. képeken látható penészkárokat melyik hőhídtípus és milyen mértékben befolyásolja.

Összefoglalás

Senki ne gondolja, hogy az eset egyedi. Sorozatban épülnek méregdrága lakások lakóparkokban, társasházakban kidolgozatlan engedélyezési tervek alapján, lelkiismeretlen, botcsinálta vállalkozók kontárkodásával, gyakorlatilag minden ellenőrzés nélkül. A tulajdonos boldogan költözik be az új lakásba. Eljön a tél, beindítja a fűtést és hamarosan hívatlanul megjelennek az újabb lakók, a penészgombák is.

Olvassa el korábbi cikkünket is e témában.

Kapcsolódó témák:

Építészet, építés

Műszaki ellenőr, felelős műszaki vezető, energetikai auditor

Fűtés, hűtés